Az odúlakó madarakat csak akkor telepíthetjük meg a ház körül, ha megfelelő fészkelőhely áll rendelkezésükre. Az öregebb gyümölcsfák törzsébe ugyan néha harkályok vájnak üregeket, de a legjobb mégis, ha a cinegék, a szürke légykapó és a többiek részére magunk készítjük el a fészekodúkat. A kertekben a leggyakrabban megtelepedő odúlakó madár a széncinege és a mezei veréb, számukra az ún. B-odú a legalkalmasabb. Fontos, hogy a rögnyílás átmérője 32 mm legyen, az A-odú szűkebb bejáróján (28 mm) ezek a madarak már nem férnek be.
Régebben általános gyakorlat volt, hogy az odúkat a gyümölcsfák, vagy az erdei fák törzsére szegezték, ma inkább függesztjük őket. A módszer nagy előnye, hogy jelentősen megkönnyíti a kezelést, az odúkat az őszi tisztogatás idején egy kampós bot segítségével leemeljük, majd újra az ágra függesztjük. A cinegék egyáltalán nem idegenkednek a kissé talán hintázó fészektől, nyugodtan költenek az odúban.Gyakori kérdés, hogy hány odút célszerű elhelyezni a kertben. Ez elsősorban a kert nagyságától és növényesítésétől függ, de általános szabályként el lehet mondani, inkább eggyel - többet, mint kevesebbet.A széncinege, a csuszka, vagy a kerti rozsdafarkú a költés idejére bizonyos nagyságú területet, territóriumot igényelnek, ezen belül azonos fajú madarat nem tűrnek meg. Ha tehát a kiskertben például három B-odút függesztettünk fel, széncinegéből legfeljebb egy pár költhet bennük.
A kistermetű kék- és barátcinegék csak olyan kiskertben fészkelnek, ahol a közelben erdő, vagy nagyobb park van. Aki ilyen környezetben lakik, feltétlenül helyezzen ki egy vagy két A-mintájú odút is. A szürke légykapó és a házi rozsdafarkú a C-odút kedvelik, ahol az előlap felső fele hiányzik és a kotló madár kilát a fészekből. Ezt az odút nem a gyümölcsfákra, hanem az eresz alá erősítjük. Ha pedig örülnénk a sokat csacsogó, mókás seregélynek, a 46 mm-es röpnyílással ellátott B-odút valamelyik magasabb fa koronájába, a törzs mellé függesszük fel.
Az odúk kihelyezésére a legjobb időszak az ősz. A madarak megszokják, megismerik őket, télen egy-egy cinege bennük éjszakázik, s ha etetéssel egy helyhez kötjük őket, valamelyik kialakult pár biztosan közülük választ fészkelőhelyet. Persze a március elején kifüggesztett odút is elfoglalhatja a lakást kereső széncinegepár, hiszen az odvas fák megfogyatkozásával egyáltalán nem könnyű megfelelő költőhelyet találniuk. A kezdetben üresen maradt odú pedig fogadhatja a később érkezőket.
A kerti rozsdafarkú és nyaktekercs például csak április közepén érkeznek, s utóbbi, ha nem talál megfelelő fészkelőhelyet, akár a már tojásain ülő széncinegét is kilakoltathatja.
A kotlás és a fiókanevelés idején ne háborgassuk a madarakat.
A kertben sétálgató, dolgozó ember látványa nem zavarja őket, ezzel már számoltak, amikor megtelepedtek. A széncinegék, vagy a feketerigók nyugodtan etetik a fiókáikat a tőlük néhány méternyire gyomláló ember mellett. Amikor viszont a cinegefiókák, többnyire a hajnali órákban, kirepülnek, az odúba többé már nem térnek vissza. Szükségből ugyan a madarak költenek régebbi otthonukban is, "megfejelik" a korábbi fészket és újat építenek föléje, de a mindig jelen lévő élősködők miatt (madárparaziták, emberre nem mennek!) szívesebben választanak új, vagy frissen takarított lakást maguknak. A költések befejeztével lehetőleg azonnal tisztítsuk ki az odúkat. Ha a fészket már kidobtuk, és elégettük, fordítsuk fel és ütögessük meg jól az odút, majd így függesszük vissza régi helyére.
